

Borostyán
tavasz
1.
tavasz
2.
tavasz
3.
park
1.
esős
vasárnap 1.
esős
vasárnap 2.
liliomfa
1.
liliomfa
2.
május
elseje
kukucs
galambok,
reszkessetek!
nyíres
hajnali
eső után
száradó
füzérek
reggeli
sugarak
hortenzia
kisköz
park
felhős
domb
én
csak benézek...
téli
körte
téli
út
téli
fa
vadszőlő
liget
én
vagyok a nagyobb kutya...
a
domb tavasszal
fogadjunk,
hogy ezt a könyvet nekem írtad...
hát
ez az ember meg hogy került ide?
Földvári György
Kitágult törpeségünk
Kitágult törpeségünk
a kerek űrre nyílik.
Világgá görbülünk majd,
ha eljutunk a sírig.
?
Ma verset írok
Ma verset írok. Asztalom
vígan terítve nagy halom
üres papírral. Kint a
postás hiába csenget. Tollhegyem
papírra rakva. És megyen:
arany fejéből kéken dől a tinta.
?
Harangszó
Harangszó borzolja át az esti csöndet,
mint tóba ejtett kő a hűs vizet.
Szivárványos gyűrűi messze csengnek,
s emlék-ökönyál száll a víz felett.
Régvolt harangok lengő, tompa árnya,
sötét torony, néhány riadt galamb...
Estém így úszik át az éjszakába:
csak én hallom, hogy zeng még a harang.
???
Szikrák
Mottó: Iz íszkrü vazgarítszja plámja… vagy mégsem?
V. I. Lenin – és én
Rendszer
Rendszerbe fogtuk, lám, a dolgot.
Ami a rendszerből kilógott,
levágtuk. Nem t’om, fej, farok
volt-e, csak egyet tudok:
a rendszerünk nem működik –
mi mindent megtettünk pedig!
A cél
Cél a tudás!
– mondta az őrmester, mielőtt
tüzet vezényelt a kivégzőosztagnak.
A vita
A vita jól indult. Mindenki egyetértett
abban, hogy a kérdést jól meg kell vitatni.
Az elnök süket volt, s vadul közbekérdett:
– Mi? Hogy?…hogy mindenkit jól le kell itatni?!
Megmagyarázták neki, mit nem értett,
s a vita folyt tovább. Mindenki egyetértett.
Objektivitás
Én objektív vagyok – szólt a fényképezőgép –
csak az a ló, aki mögöttem áll,
az fotózza mindig fordítva a dolgokat.
Feszültség
Bár rá volt írva: “220 Volt”,
Kovács János megfogta. Megholt.
Nem bírta – élte így ért véget –
a munkahelyi feszültséget!
Értékelés
Értékelhetnéd – szólt a ló – ,
hogy nem lépek rád… – Ez való
– mondta János, a vöröshangya – ,
de szeretném, ha békén hagyna,
mert ha molesztál, iziben
feldühödök, s farkon csípem!
???
Szülőfalum
Szülőfalum a szép kis Magyarország.
Ismerem minden virágát, füvét.
Túl a Dunán, dombok között a bölcsőm,
lábam nyomát ott őrzi még a rét.
Szomszédom volt az összes Pista bácsi –
egyszer kezemből evett a tehén.
Sok ringó szoknyás Julcsa járt a kútra
a dombok közt, hol gyermek voltam én.
A tág határú Alföldet bejártam,
barátom volt a hold és szélmalom:
a hegyek közt egy ős-barlangban háltam –
rám tört a hó egy őszi hajnalon.
Szegény falumban görcsös, vén akácok,
kóró, pipacs, gaz, dudva szerteszét;
paraszt-idillek, proletárrománcok,
méz-szagú esték, véres alkonyég –
no meg a kocsma, melybe hivatalból
pálinkát inni jár az ellenőr,
s Pál úr papírba pödri szűzdohányát,
mit megmentett a zord finánc elől.
Ma már eltűnt a messzi múlt ködébe
szülőfalum, ma város és szemét
szürkül határán, s nem maradt belőle
csak a kocsma, s a véres alkonyég.
?
Meződben állok
Meződben állok, Uram Isten,
az ég felettem sima bársony.
Nincs rajtad kívül, ki segítsen.
Tudom, hogy ami volt, van: álom,
s mégis hiszek jövendőt balgán.
Vén, rossz cigányként muzsikálom
régi nótám a Duna partján,
fülébe rongyos részegeknek,
akik nem vetnek, nem aratnak,
s röhögnek, hogyha újra hallják
hírét a magyar akaratnak.
Fülébe rongyos részegeknek,
kikért egyszer fiát az Isten
elküldte: nincs már új megváltás:
züllött hitünkön ki segítsen?
Vén, rossz cigányként muzsikálom
régi nótám: hogy nem hazudhat,
aki e vénült, buta tájon
szabad hittel teszi az újat.
Meződben állok, Uram Isten,
régi nótámat muzsikálom;
csupa sejtés a fű alattam,
s tudom, hogy ami volt, van: álom.
Mégis, Uram, sok rongy szegényed
között várok szelíd szavadra,
mitől a fű tavaszkor éled,
s koldus gőg fordul akaratra.
Nincs rajtad kívül, ki segítsen,
tántorgásunk kevés az újra,
segíts hát rajtunk, Uram Isten.
Sok rongy szegényed félve, bújva
siratja álmait s a múltat.
Pedig egy szó, s az álom éled:
egy mozdulat, a régi hullhat,
s szelíd jövő vár, nem ítélet.
Meződben állok, Uram Isten,
az ég felettem sima bársony;
régi nótámat muzsikálom,
mert nincs kívüled, ki segítsen.
?
A kormány újra ígér
A kormány újra ígér:
a szép jövő közel –
itt Kánaán lesz holnap,
magyarom, higgyed el!
Örvendj hát és adózzál;
pénzed mi költjük el,
s közűlünk senki abból
egy fillért nem zsebel.
Bízzál, s fizess, ha mondjuk!
A szép jövő közel :
gyermeked addig hittel
s reménnyel tartsad el.
A kormány újra ígér,
s szavát mert hittem én,
mi lábasomban fő, az
hittel spékelt remény.
?
Monoton
Sár, hamu, sár, hamu –
hajadban alkonyi denevér,
szennyes kapuk alatt alszol –
sár, hamu, sár, hamu –
kezedbe fél világ belefér,
rohadt kis félelem hajszol –
sár, hamu, sár, hamu –
rohadt kis félelem, denevér,
meghaltál már, vagy még alszol –
sár, hamu, sár, hamu –
rohadt kis félelem belefér
kezedbe, fél világ hajszol –
sár, hamu, sár, hamu –
szennyes kapun fél denevér,
alkonyi félelem, alszol? –
sár, hamu, sár, hamu –
alkonyi félelem, alszol? –
sár, hamu, sár, hamu –
alkonyi félelem –
sár, hamu, sár –
alkonyi –
sár, hamu –
–
sár.
?
Valahol
Hát ez jutott.
Menj csak tovább,
ne is billentsd a kalapod:
vár rád talán
valaki, valami valahol;
házon, hazán
túl egy nyáj, egy akol,
ahol – ha szép vagy és okos – ,
lehetsz szamár,
pásztor vagy épp
ha elfogad a göndörgyapju nép –
nagy, bátor, horgasszarvú kos.
?
Rondó
Létem, léted a vágy.
Hull a valóság súlyos esője,
látod, ahogy hull fára, tetőre,
rám, rád, ránk. Testté mossa a vágyat,
a világ ez. Ez a ház, ez a század,
s a vágy temetője: az ágy.
?
?
A szerző fotói nem illusztrációk. Csak úgy, ok és cél nélkül idekerültek. Letöltésük és más helyen való felhasználásuk szigorúan szabad. Aki ezt megszegi, arra a törvény teljes szigorával lesújtunk. Sőt, nemcsak a törvény szigorával, hanem a mienkkel is. Tudod, mekkora szigorunk van nekünk? - Ne tudd meg!
http://www.mesemondo.lapok.hu - Életrajz, mesék, gyerekkönyvek itt!
http://bluecube.lapok.hu/ Kék Kocka Kultúr Klub - az értelmes emberek társasága.
Földvári György
KITÁGULT TÖRPESÉGÜNK
című verseskötet megrendelhető: foldvarigyorgy@freemail.hu